KÖZÉRTHETŐ JOGI BLOG megnyugtató jogi megoldások

online cégek tulajdonosainak és vezetőinek – közérthetően. A blog szerzője jogász, 1996 – 2014 között ügyvédként letesztelte, amiről itt ír. Jogi ismeretterjesztés a hazai cégvezetők szolgálatában.

Ügyvédváltás – és ami mögötte van. “Lecserélném az ügyvédem, de hogyan kell? Annyira kellemetlen…”

Te elmennél egy másik ügyvédhez is az ügyedben akkor, ha van saját ügyvéded? Ezt miért tennéd? Vajon egy orvosi lelettel is egyszerre 3-4 orvoshoz szaladgálnak az emberek, hogy biztosak legyenek abban, hogy pontosan mi a bajuk?

Bevallom, először nagyon megdöbbentem, de ma már egyre nagyobb nyugalommal veszem tudomásul, hogy hozzám olyanok is eljönnek konzultálni, akiknek egyébként van ügyvédjük. És el sem árulják neki, hogy engem is megkérdeznek az ügyükben. Az emberek tehát egyre bizonytalanabbak, ezáltal az én felelősségem egyre nő,  és mindez ráadásul csak a személyes konzultáció közepe felé derül ki, az egyre több feltett kérdésem nyomán (mit tett már az ügyében? küldtek-e felszólítást? járt-e már ügyvédnél mert ehhez már indokolt lenne egy szakértő? stb).

Ügyvédi irodámba egyre több olyan cégvezető vagy ingatlantulajdonos jön el és kér tőlem személyes konzultációt, akinek tehát van családi vagy céges ügyvédje (de sokaknak leginkább csak egy családi jogász ismerőse, aki eddig segített…). Én pedig egyre kíváncsibban kérdezgettem őket arról:

- ha van ügyvédje, miért kér tőlem is tanácsot?

- ha van ügyvédje, miért gondolja, hogy az ügyvédje nem jól jár el?

- ha van saját ügyvédje, mit vár el tőlem, az általam mondottaktól?

Meglepőbbnél meglepőbb válaszokat kapok. (Már most elárulom, e válaszok alapján megszületett 8+1 kérdés is a fejemben, amit fel kéne tenni az ügyvédválasztás előtt. Mert látom: ez ugyanannyira kényes kérdés az embereknek, mintha könyvelőt vagy orvost kéne váltani. Macerás, kellemetlen, és nem tudni előre a következményét, ami valljuk be elég idegesítő lehet…)

Kettő óriási dilemmát azonosítottam be az ügyvédváltással kapcsolatos saját tapasztalatok és ügyfeleim elbeszélései alapján:

Mit ne tegyek, ha van ügyvédem, de nem vagyok elégedett!

Első  dilemma:

Mi a helyes viselkedés akkor, ha valaki nem elégedett saját ügyvédjével, de még nem mondta meg neki?!

Nos egyszerűen csak elképzelem, mennyire esne jól nekem ez a helyzet? Nem örülnék, az biztos, de jól esne ha kíméletesen bánna velem a kritikus ügyfelem. Éppen ezért mondhatom: 2 dolgot ne tegyél semmiképp, ha békében szeretnél elválni a számodra nem megfelelő ügyvédtől!

Az egyik: ne hallgass, ne titkolózz! Biztosan minden ügyvédnek rosszul esne, ha a megbízás felmondása előtt nem tudhatná meg, mi volt vele a probléma. Szerintem a kritikát méltóan és humánusan is lehet közölni, finoman és intelligensen elmondva. Ha a stílusban nem lesz hiba, hidd el, a kritikád is termékeny talajra hull majd.

A másik: ha döntésed végleges, ezt ne hallgasd el, hanem konkrétan mondd meg neki! Az ügyvéddel azt is közölnöd kell(ene): végleges a bizalomvesztésed (azaz már ne küzdjön tovább a mulasztások pótlásán vagy a hiba kijavításán. Ha viszont adsz még neki egy utolsó esélyt, ezt tudasd vele mielőbb.  Ez utóbbi mindenkinek jól esne.)

.

Mi a garancia, hogy az új ügyvédem jobb lesz?

Második dilemma:

Hogyan válasszak új ügyvédet? Mi a garancia arra, hogy most a cégemnek legmegfelelőbb cégjogászt vagy a legprofibb jogi képviselőt választom ki az ingatlan ügyemhez?

Garancia természetesen nincsen, én is csak néhány olyan új szemponttal tudok neked segíteni, ami inkább együttgondolkodás veled és nem a tutibiztos ügyvédválasztás receptje.

Ha a korábbi ügyvédválasztásnál nem tetted fel a megfelelő kérdéseket az ügyvédnek a megbízás előtt, akkor ez most csináld másképp, például kérdezd meg a kiszemelt jogi képviselőtől, mielőtt megbízod, hogy:

- vállal-e bármilyen garanciát az eredményekre, melyeket elvársz tőle? (Ha igen, az már jó jel szerintem!);

- írásban veszi-e fel a megbízást, aláírat-e tényvázlatot, vagy csak szóbeli megállapodások vannak az ő irodájában? (Nekem ez utóbbi biztosan nem tetszene…);

- a munkadíjakról majd csak az ügy végén tudsz meg többet (“Ráérünk majd arról beszélni később…”), vagy már előre mérhető, jól tervezhető díjajánlatot kapsz írásban, esetleg fizetési kedvezményekkel is megfűszerezve? (Nos, ugye mondanom sem kell, melyiket válaszd!);

- specialistája-e az adott szakterületnek, amelyről az ügyed szól, vagy már egyszer valóban látott ilyet, és most is majd egy kicsit kísérletezik veled is? (érzed a veszélyt, ugye?);

- ha zárva van az irodája még akkor is tud neked segíteni? (Ma már nem álom az olyan ügyvéd, aki nonstop nyitvatartó on-line irodát is fenntart, és ott is találsz azonnali válaszokat a kérdésedre, sőt, kérdezni is tudsz. Én is erre törekszem, itt láthatod az eredményét: www.drnemethlaw.hu, de ebben bizony még kevesen állunk jól ügyvédek között…)

Nos, ugye látod: számos olyan egyszerű kérdés létezik, amely már az első intő jeleket segít felismerni neked, hogy éppen a megfelelő jogi képviselőt kérdezgeted-e, vagy jobb, ha még gyorsan tovább keresel, mert nem győzött meg téged az ügyvéd által adott válasz.

Ha szívesen olvasnál erről a témáról még többet, gyere velem. Az írásom elején elárultam: ebben a témában (Hogyan válasszak megfelelő ügyvédet…) már megszületett az a 8+1 kérdés, melyet fel kell tenned új ügyvéd választása előtt. A kérdéseket éppen azoknak az embereknek, cégvezetőknek állítottam össze, akik nem biztosak abban, hogy megfelelően jártak el az első ügyvédválasztás során, és nem szeretnének megint nehéz helyzetbe kerülni.

Tippek, a 8+1 kérdés az ügyvédválasztáshoz itt. Sok sikert kívánok!

Ha pedig van véleményed ehhez a témához, kérlek szólj hozzá, mert engem őszintén érdekel, te hogyan gondolkodsz erről a helyzetről. Várom a kommentedet :D

A családi vállalatoknak, “family businessek”-nek másmilyen ügyvéd kell?

Már az elején le kell szögeznem – még ha esetleg vitaindító is lesz ez az írásom: igen, véleményem szerint az átlagtól eltérő, másmilyen típusú ügyvéd kell a jól működő és tudatosan tervező, jól prosperáló családi vállalkozások számára.

De akkor milyen az átlagos ügyvéd? És miben más a családi vállalatot hosszú távon is kiszolgálni tudó jogász?

Eljárás alá vont ügyvédek...

Saját teóriám van arra nézve, hogy milyen ügyvédre van szüksége a családi vállalat alapítójának. Manapság, amikor az ügyvéd kollégák közül nem egyet ügyészségi vagy nyomozati, netán bírósági eljárás alá vontak (pl. letétkezelési szabályszegések, uzsorakölcsön ügyletek, szoborleöntések, vagy éppen zsebszerződések miatt), igazán el kell gondolkodni azon, mit tehet és mit nem tehet egy ügyvéd. És mi az, ami legjobb volna, ha fel sem merülne a fejében! A családi vállalkozások örömére megérkezett a vagyonkezelést lehetővé tevő új jogszabály is, módosul a polgári törvénykönyv, amely ezt a tevékenységet lehetővé teszi, régóta léteznek irányadó ügyvédi etikai normák a szakma képviselői számára. (Kell még ehhez az adójogszabályok változása is, de nem megy minden egyszerre…) Mindezekből számomra következik: az etikus ügyvédi minőség ismét felértékelődik, és a felelős vállalattulajdonos sem engedheti meg magának, hogy olyan szakértővel álljon kapcsolatban, akik árthat a több generációra tervezett vállalkozás (cég- és ingatlanbirodalom) számára.

A sikeres családi vállalat jellemzője az, hogy optimális esetben több generáción is átível a cég, ill. a cégcsoport működése. A stratégiai tervezés és a piaci viszonyokra való rugalmas és sikeres reakciók mind mind jellemzik az ilyen vállalatcsoportot. A családi vállalkozások (idegen szakkifejezéssel: family business) jellemzően válságérzéketlen piaci szegmenst jelentenek szerte a világban, és olyan gazdasági erővel bírnak (külön-külön, de egymással kooperálva különösen!), amely stabil szakértői hátteret is igényel. Akár a menedzsmentet, akár a pénzügyi tanácsadókat, vagy az ügyvédeiket tekintjük, megállapítható,  hogy a hűséges szolgálat lehet az a szakértői támogató erő, amely sok más hosszú távú tényező mellett biztosan segíti az alapító terveit és a családi cégek hosszú távú sikereit.

Kimondom tehát: a sikeres családi vállalatnak nemcsak rendkívül etikus és hűséges ügyvéd kell, hanem olyan ügyvéd, aki különösen tájékozott i) a klasszikus polgári és gazdasági jogi területeken belül a hosszú távú szerződések jogában, ii) megbízható vagyonkezelő lehet, iii) nem riad vissza az alapítványok kezelésétől vagy a végrendelet készítésétől sem, iv) de még pszichológiai döntéstámogató ismeretekkel is rendelkezik, és így segíti megbízóját a családi döntésekben és azok kivitelezésében is. v) Ráadásul a család többi tagja is megbízhat benne, mert emberként is lehet rá támaszkodni, és nem csak az alapító, hanem a családtagok és az egész vállalat érdekeit is képes szem előtt tartani, ha kell.

Az Európai Bizottság definíciója szerint családi vállalkozás az, ahol természetes személyek kezében van a befolyásoló mértékű (25+1 százalék) tulajdon, akik alapítók, leszármazottak vagy rokonok, és legalább két családi képviselő aktív tagja a vállalkozást irányító testületnek.

Képzeljük el, hogy nem etikus az ügyvéd, aki a vagyont kezeli? De mi is az a vagyonkezelés? A bizalmi vagyonkezelés lényege, hogy valaki – a vagyonrendelő – átruházza a vagyonának egy meghatározott részét a vagyonkezelőre, aki ezután a saját tulajdonaként kezeli azt. Majd pedig a vagyonkezeléssel elért nyereséget köteles a szerződésben meghatározott kedvezményezett javára fordítani. (A gyakorlatban ezt például az örökösödés, utódlás rendezésére lehetne használni: hiszen egy vállalat alapítója a végrendeletében előírhatja, hogy halála után minden vagyona a vagyonkezelőhöz kerüljön, aki köteles azt az örökös nagykorúságáig kezelni.) Ennek a megoldásnak a végrendelettel szemben az lehet az előnye, hogy az örökhagyó hitelezői, vagy az örökségből kihagyott rokonai nem férnek hozzá a vagyonhoz, hiszen az a vagyonkezelő tulajdonában van. Külföldön ez a jogintézmény működik, általában igen kedvező adózási szabályokkal támogatva. Nos, akkor képzeljük csak el, mibe kerülhet a családnak, ha a vagyonkezelő nem etikus?

A családi vállalkozások között is vannak óriások, közepesek, és kisebbek, de attól függetlenül, hogy milyen mérlegadatokat mutat maga a vállalatcsoport, meghatározó jellemzője tehát valamennyinek, hogy az alapító a kezdetektől jelen van a cég életében, jó esetben már készülve az utódlásra (vagy már túlesve egy sikeres utódláson) szintén a cégcsoportnál tevékenykedik a fiatalabb generáció is (fiúk, lányaik vagy éppen az unokák átvéve a stafétabotot). Így a családi folyamatosság a vezetésben, a koncepciókban, a tervezésben, a kivitelezésben is állandóságot jelent. A családi tanács formálisan vagy informálisan de folyamatosan működik, ugyanúgy, ahogyan az otthonunkban megkérdezzük egymást egymás terveiről.

Utódlási kérdések a magyar family businessekben...

A magyar családi vállalkozások életében a rendszerváltásból következő speciális és sok vállalatnál egyidejűleg jelentkező utódlási dömpingre kell nemsokára számítani – írják a szakértők időről időre megjelenő riportokban, cikkekben. Az utódlás pedig végül – akárhonnan nézzük is  – konkrét jogi cselekedetekbe torkollik majd: végrendelet, hagyatéki eljárás, cégüzletrész átszállása, a cég átalakítása, ingatlanátírás vagy éppen alapítvány alapítása stb.

Tényleg tönkre teheti a céget a nem tervezett utódlás? – merül fel a kérdés sokakban, akik már foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Az alapító előre is gondolkozhat(na). Erre nagy szükség is van, hiszen a nemzetközi szakirodalomban is mindig megjelenik egy rémísztő adat: azon vállalatok 2/3-a, melyek sehogy sem készülnek az utódlásra,  hanem annak bekövetkeztekor “csak” improvizálnak, nagy eséllyel nem élik túl az utódlást, azaz az addig sikeres vállalat(csoport) visszazuhan egy sikertelenebb minőségbe vagy tönkre is megy. Csak az 1/3 az. amelynek számos szerencse elemmel támogatva sikerül a talpon maradás, a korábbihoz hasonló színvonalon.

Mégis, hogyan lehet előre készülni az utódlásra? Mondok néhány példát:

Ha az alapító döntéstámogatói segítséggel hajlandó elgondolkozni a közeledő utódlás tényén, és arra is hajlandó, hogy lelkileg tudomásul vegye, hogy a stafétabotot nem tarthatja örökké a saját kezében (tudom, ez nem könnyű!!), akkor a pénzügyi és jogi szakemberek segítésével még aktív vezető korában elkezdheti a cég átalakítását. Átalakítását ahhoz, hogy az alapító visszavonulását követő időben is a cég az átvevő új személyhez, személyiségéhez “szabva” tovább prospeláljon. Hiszen változtatások nélkül nem fog menni. Viszont az évtizedeken keresztül egy adott alapítói stílusban vitt üzlet biztosan nem fog működni, ha annak vezetését, döntéseit más személyiségek viszik tovább. És ez így van rendjén.

Egy etikus ügyvéd számára nem okoz problémát a halálról vagy az azt követő jogi és élethelyzetekről beszélgetni a családdal. Hiszen ez nekem is egy nem family business típusú polgári jogi tanácsadáson is feladatomat képezi. A hosszú távú jogi ügyleteket ugyanis mindig ilyen kérdésekre is tekintettel kell megoldanom ügyfeleim számára.

Utódlási dilemmák...

Mik a jellemző utódlási dilemmák ebben a helyzetben?

“Vajon a fiam, a lányom alkalmas-e erre a szerepre egyáltalán? Ha nincs kedve átvenni a céget, mi történjen? Ha én is még tevékenyen, de nem vezetőként részt kívánok venni a cég életében, de már csak “félgőzzel”, akkor ezt hol tehetem meg? A helyemet átvevő menedzser vajon ugyanolyan jó lesz majd, mintha a családom tagja volna a vezető? Ha a fiamnak még szüksége van 2-3 évre egy jó egyetemen, hogyan húzzuk ki nélküle addig? stb. stb. “

A családi vállatok tehát speciálisan hosszú távú, válságfüggetlen, a teljes családot kiszolgáló vállalkozások, melyeknek több generáción átívelő sikeres működtetése olyan kihívást jelent nemcsak az alapítónak, hanem a működést segítő szakértőknek is, amelynek célja sokkal nagyszerűbb csak a család anyagi támogatásánál. Az egész ország gazdasági stabilitását is jelenthetik. Ezért van szükségük etikus és hűségek szakemberekre is, hiszen ezen hosszú távú elköteleződések és értékek nélkül nincs garancia a generációkat támogató sikerre.

Hol olvashat még erről a  témáról? Ebben a linkgyűjteményben összegyűjtöttük a témában már megjelent legfontosabb interjúkat vagy összefoglalókat maguktól a családoktól vagy a  szakértőktől (pl. Gelléri Péter, a Kürt család, az FBN-H tagjai, Rudas László stb.)