Mindig megdöbbenek, amikor a jóhiszemű joggyakorlás és az együttműködési kötelezettség teljes hiányát tapasztalom polgári jogi ügyekben, helyette a joggal való visszaélést látom. Pedig ezek az alapelvek – melyek valljuk be, alapvető erkölcsi értékeket is képviselnek (tehát ha nem lennének paragrafusba foglalva, akkor is be kéne tartani őket!) – még a Polgári törvénykönyvünkben is benne foglaltatnak. És benne lesznek a hamarosan hatályba lépő új polgári jogi kódexünkben is
Ritkán idézek jogszabályszöveget ezen a blogon, éppen azért, hogy a jogszabályváltozásoktól teljesen független, hosszan tartó tanácsokat és ötleteket adhassak azoknak is, akik majd csak holnap olvassák írásaimat. Ezúttal mégis kivételt teszek. Azért, hogy adott helyzetben Te is Kedves Olvasóm akár innen is hivatkozhass a legfontosabb polgári jogi alapelvekre ügyeid intézése során.
.
Nézzük sorjában. Kezdjük azzal, hogyan is szól a jóhiszemű joggyakorlás és az együttműködési kötelezettség alapelve a polgári jogban: “A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.” Ez azt jelenti tehát: mindig tartózkodni kell(ene) a csalárd gondolkodástól, a másik megtévesztésétől, a rosszhiszemű taktikázástól, és még a megtévesztés, kényszer jogellenes bevetésétől is, akár szerződések, akár viták, akár megállapodások aláírásakor, kezdeményezésekor vagy éppen felmondásakor.
.
És vajon mit jelent a joggal való visszaélés tilalma? “A törvény tiltja a joggal való visszaélést. Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.” Nagy szavaknak tűnnek ezek, de gondolj bele konkrétan. És máris megérted. Ne úgy alkalmazd egy jogosítványodat, hogy az másnak csak kárt okozzon. Ne úgy élj egy jogoddal (pl. fellebbezés, felmondás, nyilatkozat, hozzájárulás kiadásának joga stb.), amellyel csak hátrányt okoznál valakinek. Illetéktelen előnyre szintén ne apellálj, és ezt elvárhatod mástól is, azaz fel is szólíthatod az ilyen magatartás abbahagyására, éppen ezen Polgári törvénykönyvbéli szabályok alapján.
Az eddigiek alapján most már remélem el tudod képzelni, miért ragadhattam tollat, és mi mindent látok, tapasztalok nemcsak az ügyvédi irodámba beérkező ügyekben, hanem a médiában, a sajtóhírekből felvillanó esetekben is.
.
Engedd meg végül, hogy megosszak veled egy harmadik szabályt is, ami az előbbiekről azonnal eszembe jutott. És máris látod, miért tartom ezt is fontosnak. Idézem ismét a Polgári törvénykönyvet: “Ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat…” Én mindig azt mondom: a jog és a józan ész nem áll távol egymástól. Ugye látod ebből a rendelkezésből is ugyanezt? Van egy társadalmilag elvárható normális viselkedés, amelyhez mindenkinek jó volna alkalmazkodni. Különben az emberiség egyedi, individuum tagjai nem férnének meg egymás mellett, békében. Ha pedig jogellenesen jártál, és ebből még gazdagodnál is, arra természetesen nem hivatkozhatsz majd a vagyoni előnyök megszerzése céljából. Természetesen más sem teheti ezt.
Mivel is búcsúzhatnék mindezek után? Érvényes és működő, jó érzéssel teli megállapodásokat kívánok. Valamint azt, hogy tapasztalatokat csak az együttműködésben és a jóhiszemű joggyakorlásban szerezz majd, mert szerencsére Te ilyen emberekkel vagy körülvéve. Ha pedig a szerződéses nyilatkozatokról, vagy éppen a szerződés felmondásáról is szívesen olvasnál hasonló stílusban, itt böngéssz tovább: www.szerzodesugyveddel.hu
